Elutasította a magyar és a lengyel kormány keresetét az Európai Bíróság, amelyben a jogállamisági mechanizmusról szóló jogszabály megsemmisítését kérték. A testület döntésében mind a huszonhét bíró részt vett, az ítéletben kiemelték, hogy ez is aláhúzza az ügy jelentőségét. Ugyanakkor egyetlen magyar és lengyel érvelést sem fogadtak el, így a jogszabály alapján jogszerű az uniós források megvonása.
A magyar és a lengyel kereset négy pontban kérte annak kimondását, hogy a jogállamisági jogszabály nem egyeztethető össze az uniós joggal. Ezek a következők: a megfelelő jogalap hiánya, a 7. cikk szerinti eljárás megkerülése, az uniós hatáskörök túllépése és a jogbiztonság elvének megsértése. Valamennyi esetében elutasították a magyar érvelést.
Kimondták többek között, hogy „a rendelet az uniós költségvetésnek a jogállamisági elvek megsértéséből kellően, közvetlenül következő érintettségével szembeni védelmére, nem pedig önmagában véve a jogállamisági elvek megsértésének szankcionálására irányul”.
A bíróság megállapította, hogy ezen értékek tiszteletben tartása nem redukálható olyan kötelezettséggé, amelyet a tagjelölt országnak az unióhoz való csatlakozása érdekében kell teljesítenie, és amely alól a csatlakozását követően mentesülhet. Sőt hangsúlyozzák: az uniós költségvetés az egyik legfontosabb eszköz arra, hogy átültessék a gyakorlatba a tagállamok közötti szolidaritás elvét az uniós politikák és tevékenységek során.
Azt is megállapították, hogy az uniós alapszerződés 7. cikke szerinti eljárás és a rendelettel bevezetett eljárás célja eltérő és a tárgyuk is egyértelműen különböző. Nem fogadták el azt a sokat hangoztatott magyar érvet sem, mely szerint a jogállamiság fogalma nem kellően körülhatárolt. Kimondták, hogy a jogállamisági elvek „a tagállamok által saját jogrendjükben is elismert és alkalmazott közös értékekből erednek, továbbá a »jogállamiság« olyan fogalmából következnek, amelyben a tagállamok osztoznak és amelyet a saját alkotmányos hagyományaikból eredő közös értékként fogadnak el. Következésképpen a bíróság úgy ítéli meg, hogy a tagállamok kellő pontossággal meg tudják határozni az egyes elvek lényeges tartalmát és az azokból eredő követelményeket.”
A törvény szerint
A jogszabály a jogállamiság elveinek megsértését a 3. cikk alatt tárgyalja. A következő eseteket hozzák fel:
a) az igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetése;
b) a hatóságok – többek között a bűnüldöző hatóságok – által hozott önkényes vagy jogellenes döntések megelőzésének, helyesbítésének vagy szankcionálásának elmulasztása, pénzügyi és emberi erőforrásoknak az említett hatóságok megfelelő működését befolyásoló megvonása vagy az összeférhetetlenség elkerülése biztosításának elmulasztása;
c) a jogorvoslati lehetőségek rendelkezésre állásának és hatékonyságának korlátozása, többek között korlátozó eljárási szabályok és az ítéletek végrehajtásának hiánya révén, vagy a jogsértések hatékony kivizsgálásának, büntetőeljárás alá vonásának vagy szankcionálásának korlátozása.
Többéves történet
A jogállamisági mechanizmus gondolata egyáltalán nem új keletű, hasonló tartalmú javaslatot még a Jean-Claude Juncker vezette előző Európai Bizottság is előkészített, az Európai Parlamentben azonban nagyon vegyes volt a fogadtatása, ezért nem is folytatták azt a munkát. A magyar és a lengyel kormánnyal folytatott viták, a rendre felmerülő korrupciógyanús esetek és az, hogy több tagállamban az EU-s pénzek megvédésének ügye belpolitikai témává is vált, ismét előhozta a kérdést.
Ezúttal az európai politikában széles körű támogatást élvezett az ügy, 2020 nyarára csak a magyar és a lengyel kormány nem volt hajlandó kötélnek állni. Fél évig tartott a fogalmak tisztázása, ami egyáltalán nem ment könnyen. Budapest és Varsó tiltakozása történelmileg is szerencsétlen időben érkezett, hiszen 2020 vége egybeesett a következő hétéves költségvetés és a koronavírus-járvány utáni gazdasági helyreállítási csomag elfogadásával. 1800 milliárd euró volt a tét, tavalyelőtt decemberben már a vészforgatókönyvek készültek. A tagállamok egyre türelmetlenebbek voltak, és egyre kevésbé megértők.
Végül a vétót azzal sikerült elhárítani, hogy Magyarország és Lengyelország számára írásban is biztosították az uniós jog által egyébként garantált lehetőséget, hogy az Európai Unió Bíróságához fordulhatnak. Amíg nincs ítélet – ezt már az Európai Bizottság tartotta magára nézve kötelezőnek az Európai Parlament nagy felháborodása mellett –, addig nem alkalmazzák a jogszabályt. Hivatalosan azért, mert a jogállamisági eljárás kézikönyvébe be akarták építeni a bíróság megállapításait. Ettől függetlenül a kézikönyv már hónapokkal ezelőtt elkészült, az Európai Bizottság által a magyar és a lengyel kormánynak bő két hónappal ezelőtt küldött levele pedig pont olyan volt, mint egy jogállamisági eljárást megindító felszólítás, csak éppen nem így hívták.
Magyarország és Lengyelország tehát időt nyert, de úgy is fogalmazhatunk, hogy amit el akartak érni, azt elérték, mert jogi síkra terelték az ügyet, amelyben jogi döntés született. Más kérdés, hogy a főtanácsnok decemberi véleménye után, amely a mostani ítéletet vetítette előre, ismét politikai színezetet kapott az ügy, és a kormányzat, élén Orbán Viktorral visszatért a sorosista összeesküvés narratívájához.
K.A.