Fotó: 24.hu

Most, hogy Dobrev Klára fölényesen nyert a kormányfőjelölti ellenzéki szavazáson, az ellenzék maradék és megvert része a Fidesz kottájából kezd játszani. Mégis, mi másnak lehet nevezni, hogy Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely abban ugyan egy cseppet sem ért egyet, hogy melyiküknek van nagyobb esélye a másik támogatásával megverni Dobrev Klárát és utána Orbán Viktort, de abban teljes a harmónia közöttük, hogy Dobrev ne legyen a közös miniszterelnök-jelölt, mert – szerintük – ő biztos esélytelen a jelenlegi kormányfővel szemben. 

A két ellenzéki politikus egymást igyekszik megvásárolni, miniszterelnök-helyettesi posztot kínálva fel egymásnak a másik támogatásáért, olyan posztot, amelyet egyébként nem ők fognak osztani, hanem a választásokat követően a majdani koalíciós megállapodás része lesz a döntés, amelyben nagyobb szerepe lesz az országgyűlés legnagyobb – nagy valószínűség szerint DK-s – frakciójának, vagyis Dobrev Klára pártjának, de még a Jobbiknak is, mint kettejüknek együttvéve. Kamarillapolitika a javából, és visszataszító. Nem kicsit, nagyon. 

Egy kis tallózó: hogyan látják mindezt a véleményformálók? 

K.A.


Bodnár Zoltán, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt alelnöke:

„Karácsony és Márki-Zay kezdenek igen veszélyes vizekre evezni. Egyre inkább elhomályosulni látszik szemük előtt a cél: az orbán-rezsim felszámolása.”

Az utóbbi napok szövegeiben mind gyakrabban Dobrev a legyőzendő ellenség, mint a rendszerváltás legfőbb akadálya. MZP Gyurcsány-fóbiája nem új jelenség, ám a minap már Karácsony is odáig ment, hogy azt mondja, a DK-sokat a revansvágy vezérli, megkérdőjelezve ezzel Dobrev, Gyurcsány és az egész DK elvi elkötelezettségét az orbán-rezsim leváltására.

Ezek igen súlyosan dehonesztáló kijelentések. Nem pusztán Dobrevre, Gyurcsányra, de a legerősebb ellenzéki párt, a Demokratikus Koalíció egész tagságára és az őket támogató szavazókra nézve is.

Mintha elfelejtenék az urak, hogy a 22-es választást a hatpárti szövetség csak együtt tudhatja megnyerni, a Demokratikus Koalícióval együtt, azzal a Gyurcsánnyal együtt, aki talán a legtöbbet tette azért, hogy ez a választási pártszövetség egyáltalán létrejöjjön. Mégis hogyan várnak az urak támogatást a jövő évi választásokon, s remélhetőleg az azt követő kormányzás során a most éppen teljes gőzzel démonizált Dobrevtől és Gyurcsánytól, a lesajnált DK-s aktivisták és szavazók közösségétől.

Azt mondja Karácsony, hogy Márki-Zay az ő jobb keze lesz a kormányban, újabban miniszterelnök-helyettesként. Hiba azonban elfelejteni, hogy 22-ben nem a közös miniszterelnök fog kormányt alakítani, nem a miniszterelnöknek lesz kormánya – ez éppenséggel ma van így, ma orbánnak van kormánya, ahol kedvére cserélgeti az embereket -, ha nyer az ellenzéki pártszövetség, akkor annak tagjai, az ellenzéki pártok vezetői fognak megállapodni a kormány összetételéről egymással, s az új kormányt ezeknek a pártoknak a parlamenti frakciói fogják megszavazni.

Vajon honnan veszi Karácsony a politikai felhatalmazást ahhoz, hogy miniszterelnök-helyettesi széket ígérjen Márki-Zaynak? S honnan a kategórikus kijelentéshez, miszerint az „ő kormányuk” szakértői kormány lesz? (Mintha nem ismernék a „szakértői kormány” kifejezés jelentését.)

Nem, nem az lesz. A mai ellenzéki pártok 22-ben megalakítandó kormánya politikai kormány lesz, amelyben lesznek a tárcájuk szakterületéhez értő pártpolitikusok és bizonyára párton kívüliek is. Egy olyan koalíciós kormány lesz, amelyben a koalíciót alkotó minden párt képviseltetni fogja magát.

Olyan kormányzás lesz – koalíciós volta okán más nem is lehet – ahol a lényeges kérdéseket a pártok fogják eldönteni és nem a „szakértő” kormánytagok.

Erre a kormányra nem technikai feladatok, hanem a legsúlyosabb, egy egész ótvar politikai rezsim lebontásának, a demokratikus államrend helyreállításának feladata vár. Ehhez pedig a parlamentbe bejutó politikai pártok akarata kell. Ők és parlamenti frakcióik jelenítik meg a választói akaratot.

Márki-Zay mögött nincs ilyen politikai erő. Ugyan megkísérelte politikai párttá alakítani a Mindenki Magyarországa Mozgalmat, ám kudarcot vallott, mert ennek éppen a mozgalom többi alapítója állt ellen, mert feladatukat nem ebben, hanem az orbánt leváltani akaró választói közösség mobilizálásában látták. Márki-Zay alapvető kiindulási pontja az volt, hogy a mai parlamenti ellenzéki pártok kollaboránsok, tehetetlenek, stb. – ettől nem is nagyon tért el azóta sem, s az első ATV-s miniszterelnök-jelölti vitában azt a kijelentést is megengedte magának, hogy az önkormányzatok, akár fideszes, akár ellenzéki irányításúak, mind korruptak, s ezzel még a Momentumot is hozzárendelte a többi ellenzéki párthoz -, így hát civilekkel, a Mindenki Magyarországa Mozgalom által kiválasztott civilekkel kell feltölteni az Országgyűlést. Ez „békeidőben” is, a mostani helyzetben pedig kiváltképp’ a bukás biztos receptje. 106 független civil országgyűlési képviselő egyenlő 106 zsarolási potenciál a kormánnyal szemben.

Márki-Zay mögött nincs politikai erő. Vannak szimpatizánsai, s az előválasztáson nagy számban szavazói, akik elhiszik az által régóta épített legendát arról, hogy ő az, aki meg tudja szólítani, s az orbán elleni szavazásra mozgósítani a fideszből kiábrándult egykori fidesz-szavazókat, mint amilyen ő maga is. Ám ez egy olyan mítosz, aminek valóságértéke semmilyen módon nem verifikált.

Azzal a feltételezéssel kellene élnünk, hogy ha ő a közös miniszterelnök-jelölt, az önmagában olyan választói tömeget vonz majd a mai hat ellenzéki párt közös listájához, amely tömeg amúgy elutasítja ezt a hat ellenzéki pártot.

Aligha hihető, hogy ez így lesz.

Ha pedig nem így van, akkor teljesen fölösleges, hiábavaló megadni neki azt a politikai súlyt, amivel önmagában nem rendelkezik, és Karácsony most éppen ezt teszi saját szövetségesei ellenében. Vagy valóban úgy gondolná, hogy a miniszterelnök-helyettesi poszt beígérése Márki-Zaynak alkalmas eszköz a kiábrándult egykori fidesz-hívők megnyerésére, közelebbről azon kiábrándult fidesz-szavazókéra, akik még nem elég kiábrándultak ahhoz, hogy mindenképpen az ellenzéki pártszövetségre szavazzanak 22-ben? Ők járulnának majd az urnákhoz Márki-Zay hívó szavára, hogy szavazzanak annak a pártszövetségnek a közös listájára, amelynek Márki-Zay – nem lévén pártja – nem is tagja, s amely listán ennélfogva Márki-Zay nem is szerepel, ott vannak viszont az MSzP, a DK, a Párbeszéd, a Momentum, a Jobbik és az LMP prominensei?

Tessék kérem felébredni!”


Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere:

(Facebook hozzászólás)

„Az a helyzet, hogy mégis csak a korrektség mérőfoka is, hogy Karácsonnyal szemben senki nem kampányolt azzal, hogy képtelen megszólítani a vidékieket és több szavazatot visz, mint amennyit hoz. Ahogy MZP-vel szemben sem, hogy hiába szólítja meg a bizonytalanokat, ha közben kétszer annyi biztos baloldali szavazót bizonytalanít el. Valahogy ezzel szemben, ennek a két szereplőnek épül a kampánya arra, hogy a harmadik, legjobban szereplő jelölt miért eleve kizárt és elfogadhatatlan, miközben ha mégis ő nyer, elvileg a saját támogatóikat is el kellene vinniük majd rá szavazni. Ez így nem fog könnyen menni, ők mégis inkább amortizálják a későbbi közös ellenzéki győzelem esélyét, hogy saját személyes hasznot húzzanak belőle. Nekem 2018-ra nagyjából abból lett elegem , hogy ez vált az ellenzéki politika lényegévé, méghozzá a többi ellenzéki szereplő ekézése a közös koordináció és programépítés helyett. Nekem a korszakváltás azt jelenti és azok képesek hitelesen képviselni, akik ellenzéki politizálás címén képesek annál többet mondani, minthogy a másik miért nem. Én ebben a szemléletben vagyok kíváncsi arra, hogy vajon mi fog a második fordulóban történni. 


Molnár Csaba, a DK EP képviselője:

„Nem lesz ez így jó, urak!

Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter bejelentették, hogy mindketten szakértői kormányt fognak felállítani, ha esetleg miniszterelnök lenne belőlük. Ez a poszt nem a szakértői kormányról szól, hanem az állítás mögötti valódi tartalomról.

Mert ugye ezzel ők nemcsak azt mondják, hogy nem kívánnak pártpolitikusokat látni a kormányukban, hanem azt is, hogy miniszterelnökként, koalíciós kormány vezetőjeként egymaguk szeretnének dönteni a miniszterek személyéről.

Márpedig a parlamentáris demokrácia lényegi eleme, hogy a minisztereket a koalíciós pártok delegálják a koalíciós kormányba, a pártok parlamenti súlyának – vagyis a választásokon kifejezett népakaratnak – megfelelően. Vagyis nem a miniszterelnök dönt egymaga a miniszterek személyéről, hanem a koalíciós partnerek közösen. Így van ez mindenhol Európában. Angela Merkelnek sem volt sok beleszólása abba, hogy a koalíciós partner szocdemek kiket küldenek a kormányába miniszternek. De így volt ez nálunk is korábban. Antall József, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc, de még első kormánya idején Orbán Viktor is természetesnek vette, hogy csak azokat a minisztereket válogathatja ki maga, akik azokat a tárcákat vezetik, amelyeket az ő pártjuk kapott a koalíciós alkuban. A többit meg elfogadták másoktól.

Ha most bármelyik miniszterelnök-jelölt kijelenti, hogy szakértői kormányt akar, akkor ezt a legalapvetőbb parlamenti demokratikus alapszabályt rúgja fel. Mert ha a jövendő koalíciós kormányban pl. az LMP-nek jut a környezetvédelmi tárca, akkor az LMP fogja eldönteni, hogy oda külső szakértőt, szakpolitikust, vagy akár vezető pártpolitikust delegál. Ezt a miniszterelnöknek el kell fogadnia, mert ha nem teszi, akkor nem a parlamentáris demokráciát állítja helyre, hanem az orbáni rendszert folytatja tovább. A nyugati demokráciákban csak akkor van mérlegelési joga a kormányfőnek, ha valamelyik koalíciós partner erkölcsileg, vagy más okból személyében kifogásolható minisztert jelölne, de ugye az ilyen jelöltek jól működő demokráciákban már a tárgyalások alatt ki szoktak hullani.

Dobrev Klára miniszterelnökként be fogja tartani a koalíciós kormányzás demokratikus alapelvét. Vagyis engedni fogja, hogy a Momentumnak jutó miniszterekről a Momentum, a Jobbiknak járó miniszterekről a Jobbik – nem folytatom a pártok felsorolását – döntsön. Mert parlamenti demokráciában csak így lehet. Ha nem így van, az nem parlamentáris demokrácia.” 


Szabó Zoltán, volt művelődési és közoktatási miniszter:

„Hát én jobbikos posztot még nem lájkoltam, de ezt most nagyon: 

Jakab Péter: Amikor kiderült, hogy nem jutok miniszterelnök-jelöltként a második fordulóba, elmondtam, engem nem a helyezés érdekel, hanem az, hogy az ellenzéki összefogás stabil maradjon, a győztest pedig teljes mellszélességgel támogatni fogom. 

Erre most két miniszterelnök-jelölt bejelentette, hogy a második fordulóban összefognak, hogy ne a harmadik nyerjen. Ha azért fognának össze, hogy ezzel növeljék az ellenzéki szavazók számát, esetleg így bátorítsák a még bizonytalanokat, akkor üdvözölném. De ha azért fognak össze ketten, hogy ne a harmadik nyerjen, azzal nem tesznek mást, mint sebeket ejtenek. Függetlenül attól, hogy sikerül-e a tervük vagy sem. A vesztes fél szavazói fognak sérülni, és ezzel a kormányváltás esélye. 

Srácok! Mi lenne, ha nem legyőzni akarnánk egymást, hanem kiegészíteni? Mi lenne, ha nem egymás ellen fognánk össze, hanem Orbán ellen? Mi lenne, ha nem árkot ásnánk a szavazótáboraink közé, hanem egyesítenénk őket? Megmondom, mi lenne. Győznénk. Nem csak mi, hanem a nemzet. Ne játsszátok el az esélyt.” 


Jánosi Katalin, Nagy Imre unokája is kifejtette véleményét a Karácsony-Márki-Zay előválasztási alkuval kapcsolatban: osztja Jakab Péter álláspontját, nem örül a hatalmi egyezkedéseknek a két polgármester között.

Jánosi azt írja a Facebookon, hogy most kivételen igazat kell adnia Jakab Péternek:“Ha azért fognak össze ketten, hogy ne a harmadik nyerjen, azzal nem tesznek mást, mint sebeket ejtenek.” Késsel vágnak utat a saját karrierjüknek. Megint nem VALAMIÉRT, hanem VALAKI ELLEN zajlik az összeesküvés!Ami plusz unszimpatikus, hogy a kispárt ill. mozgalom jelöltje már pozíciókat is oszt – egymásnak. Mi ez, ha nem az Orbán rendszer folytatása? Nem csak a férfiaktól veszem ezt zokon, DK-nak is felrónám. Tart a verseny. Nem hatalomért, nem bársonyszékért, fizetésért – hanem a szabad, független, demokratikus Magyar Köztársaságért!


Tarjányi Péter, író és biztonságpolitikai szakértő:

„Olvasom a politikai elemzők, vezető újságírók gondolatait az előválasztás első fordulója kapcsán… Százalékok, adatok sokaságát vizsgálják miközben a helyzet – nyilván sarkítva – hihetetlenül egyszerű. Az ellenzéki szavazók a voksolás során elmondták a véleményüket méghozzá elég pontosan. Díjazták ha valaki az elmúlt években tényleg jól dolgozott, és leminősítették ha valaki csak dumált, vagy hibás döntéseket hozott… Hiába mondják, hogy a szavazók könnyen átverhetők a mostani választás kapcsán én nem ezt látom… Nos, érdemes lenne a politikusoknak ezen elgondolkodni… Remélem meg is teszik…


Vona Gábor az ATV-ben mondta el, hogy szerinte Dobrev Klára a legalkalmasabb karakter a miniszterelnöki feladatra:  

“Én vagyok a legkevésbé vádolható pozitív elfogultsággal vele kapcsolatban, de hogy ha behunyom a szemem, és azt keresem, hogy ki az aki tud tárgyalni Putyinnal, Bidennel, ki az, aki le tud vezetni egy kormányülést, őt dobja a gép. Dobrev Klára a legalkalmasabb karakter a miniszterelnöki feladatra, akárki akármit gondol róla.” 

Vona Gábor véleménye is azt mutatja, hogy Dobrev Klára a legkülönbözőbb véleményű ellenzékieket is összefogásra tudja ösztönözni. Ő a valódi közös nevező. 


A KARÁCSONY – MÁRKI-ZAY PARADOXON címmel közölt hosszú írást a Facebookon Horváth András, a Mindenki Magyarországa Mozgalom zuglói aktivistája, aki évek óta Márki-Zay szakmai segítőjeként dolgozik. 

Nyugati Fény által kiszúrt posztot változtatás nélkül közöljük: 

“Próbáljuk ezt az egész miniszterelnök-jelölti és majdani kormányzási castingot a tények felől megközelíteni, lehántva az ügyről az elfogultságokat, a személyes szimpátiákat. Mit is látunk? 

Az nagyon fontos megállapítás az elmúlt napokban megszólaló elemzők részéről, hogy Márki-Zay Péter mögött valójában nincs szervezet, nincs párt. Ugyanez elmondható Karácsonyról is, ha a Párbeszéd nevű, önállóan életképtelen formációt nézzük. (Ha nem lenne MSZP-s háttértámogatás, nem lenne P, ugyanakkor az is igaz, hogy Karácsony előretolása – a tábor szemében hitelessége – az MSZP túlélésének a záloga, vagyis egymásra vannak utalva.) És megint azok a fránya tények: 

  • Péter mozgalma mindösszesen 2 (!) tisztán MMM jelöltet tudott győztesként kihozni az előválasztáson, míg a Párbeszéd 6-ot. 
  • Ezzel szemben a DK 32, a Jobbik pedig 29 győztes jelölttel büszkélkedhet. 

Na és akkor itt jön a legtisztább paradoxon: A TELJESEN EGYÉRTELMŰ ERŐVISZONYOKHOZ KÉPEST MZP és KARÁCSONY ELKEZD ALKUDOZNI A miniszterelnöki és a helyettesi POZÍCIÓKRÓL. Amikor – finoman fogalmazva – egyiküknek sem felhőtlen a viszonya a két “naggyal”. (A P háttérszervezete és a DK pl. egymás jelöltjeiről szivárogtattak érzékeny információkat a kampányban, MZP pedig folyamatosan ekézi Dobrevet, továbbá mindkettőjüknek ambivalens a viszonya a Jobbikkal is.)

Ha ezek az erőviszonyok le lesznek képezve a közös ellenzéki listán (márpedig le lesznek), s valami csoda folytán nyer is az ellenzék, szerintetek ki fog miniszterelnök-jelöltet és helyettest állítani? Vagy tegyük fel másképp a kérdést: 

kinek kell a hozzájárulását adnia ahhoz, hogy bárkiből miniszterelnök lehessen? Na ugye! Milyen felhatalmazással tárgyal egymással MZP és Karácsony? Jakab még nem szólalt meg az ügyben (egyelőre bujdokol), a DK részéről azonban eléggé egyértelmű üzenetek jönnek afelől, hogy mi is a véleményük az önjelölt miniszterelnök-jelölti castingról. 

Hozzáteszem: a valós erőviszonyok alapján teljesen jogosan. Lehet itt elmélkedni arról, hogy ki lehet a legesélyesebb kihívója Orbánnak, meg, hogy ki az integratívabb személyiség, dönteni úgyis a többség fog. Mert ez a demokrácia. Lehet persze ideig-óráig – mondjuk a választásokig – fenntartani egy látszat állapotot, azonban a többség így is úgy is be fogja nyújtani a számlát. Efelől ne legynek kétségeink..

Egy másik nagy paradoxon Márki-Zay Péter egyszemélyes háborúja a többség vezérének a pozíciójáért, az oda történő betagozódásért – szemben azokkal a tömegekkel, akik éppen azért szavaztak rá, mert kívül áll az évtizedek óta fennálló pártszerkezeten és érdekviszonyokon. Noha őt látnák szívesen miniszterelnökként, azért nem mindenáron. 

Néztem Péter köszönetet mondó bejegyzéseit az oldalain: elsöprő többség üzeni neki, hogy: NINCS ALKU! Ezen azért érdemes lenne elgondolkodni, mielőtt valamiféle teljesen bizonytalan alkuba bocsátkozik a gyenge kisebbséget képviselő MSZP-P önjelölt képviselőjével. 

Lehet persze, csak akkor fel kell vállalni annak az ódiumát is, hogy az elképesztő személyes erőfeszítéssel és egy kicsiny, de erőteljes aktivista bázis áldozatos munkájával felépített váracska rögtön omladozni kezd, maga alá temetve azokat a polgárokat, s egyúttal azt a választói akaratot, azt a választói attitűdöt, amelyek MZP harmadik helyét jelentették az előválasztáson.  

Mert szerintem sok más mellett – párhuzamosan a többivel – egy másik út is vezethet a kormányváltás irányába (bizonytalan, ingoványos, de tiszta), arról sem kéne még lemondani, azt sem kellene parlagon hagyni egy bizonytalan kimenetelű választás kétes támogatottságú pozíciójáért. A döntés Márki-Zay Péter kezében van.”